Mindenüttjó - Kisvárosi fiatalok a nagyvilágban

Már több mint egy hete itt vagyok. Úgy érzem, hogy nagyon gyorsan elmúlt, ami eddig volt. Ha így megy januárig, akkor az egészből semmire nem fogok emlékezni, csak egy homályos érzés marad, hogy pár hónapig franciául beszéltem és jó volt. Sokat gondolkozom azon, hogy mivel lehetne megfogni az idő múlását. Végülis maga a blogolás is egy ilyen lehetőség, feldarabol, kiválogat dolgokat a múltból, újra átélhetővé tesz. Remélem jövő héttől kicsit lelassul majd minden, és elválnak a dolgok egymástól. Nem lehet így csinálni, hogy minden délután otthon punnyadás, minden este buli. Persze mindig máshol, de mindig az a rengeteg ember, mindenki kedves és lelkes, de alig tudsz valakivel hosszabban elbeszélgetni, mindenkivel csak pár mondat, részben azért mert fárasztó a nyelvi hiányosságok miatt, részben mert olyan sokan vagyunk, hogy mindenkire csak kis idő jut. Kellenek olyan tevékenységek, amik feldarabolják az időt. Persze ezen a héten is voltak programok, a franciaórák például szerintem nagyon hasznosak voltak (még úgy is, hogy az utolsót átaludtam), jófej volt a tanárnő, és tényleg hasznosítható hétköznapi dolgokat tanultunk, persze a mi csoportunkban azért senkinek nem voltak alapvető gondjai a nyelvvel. Meg voltunk a pápai palotában, az avignoni hídon, az iskolai könyvtárban, és mind mind csupa izgalmas, jó élmény, csak egyszerűen elfolyt az egész, ahogy a Rhone is, világoskéken... De talán majd jövő héttől izgalmasabb lesz. Felvettem az órákat, 4 kötelezőm van, amiből kell vizsgáznom, a többi főleg színházas óra csak kedvtelésből. Elisával jelentkeztünk az egyetemi színházba, megnéztem a túrákat is, amik a félév során lesznek, minél többre el akarok menni, például mindjárt október 3-4-én lesz egy hétvége a Pireneusok keleti nyúlványain 45 euróért kajával-szállással-túrafelszereléssel, itt nagyon támogatják az egyetemi sportot. Ezen kívül tervezgetünk privát utazásokat is, Maria az orosz lány pl. Lyonban is élt fél évig, el akar vinni egy hétvégére minket. Nizza, Marseille is tervben van, a közelebbi helyszínekről (Arles, Aix, Nimes, St.Rémy) nem is beszélve. Szerencsére pénteken nem lesz órám, úgyhogy el tudok menni 3 napos hétvégékre ilyen programokra. A társaság egyébként remek, itt a La Garidelle szállóban van a központ, egészen pontosan a 4. emeleten, ahol hatalmas teraszok is járnak a szobákhoz, tartottunk is már 1-2 teraszos bulit, így jött a név is, hogy Terrasmus, azóta különböző változatai léteznek, mint Terrasmusmus (a nagy terasz), Terrasmusito (a kicsi terasz), és természetesen mi vagyunk a Terrasmigo-k... A társaság túlnyomó részt latinokból áll, van egy nagy brazil és egy nagy spanyol kolónia, ebbe vagyunk beékelődve 2-2 görög, magyar, orosz, egy tunéziai, egy mexikói és egy finn, ja és persze egy angol, aki megvetve sznob, nem vegyülő, mindig csak egymással angolul beszélő egyébként nagyon csinos kompatriótáit, velünk szokott lógni. Christiannak hívák, de az anyukája perui, úgyhogy azért nem az az őslakos angol típus. Egyébként ez az zártkózottság a németekre, a belgákra és az olaszokra is igaz, bár ők néha azért csatlakoznak. Mindezzel azt akartam mondani, hogy én élvezem ezt a latinos-mediterrános életérzést, de azért néha kicsit kívülállónak is érzem magam, például amikor megszólal egy salsa szám, és mindenki berohan táncolni, ilyenkor az orosz sráccal, Igorral szoktunk egymásra nézni, hogy: aha. Ez konkrétan tegnap volt, amikor egy kubai bárban voltunk. Arról nem is beszélve, hogy csomószor beszélnek spanyolul, portugálul, de igazából mindent értek, csak hozzászólni nem nagyon tudok. Voltunk két diszkóban is, de mindkettő nagyon puccos, nem az én világom, sajnos eddig még nem találtam meg azt a helyet itt, ami igazán tetszik. (Az ideális kocsma nem létezik! - ahogy a mondás tartja) A korsó sör átlagosan 4-5 euro, mindenki ámuldozik, és Magyarországra akar jönni, mikor mondom, hogy nálunk 1-2 euro körül van. Egyébként van egy nagyon híres brazil könyv, és már film is, aminek "Budapeste" a címe, és a magyar nyelvről meg természetesen valami óriási szerelemről szól. A brazilok azt mondják, hogy most a sláger úticél Budapest. Na majd jelentkezem jövő héten az első órák tapasztalataival.