...jó dolgok is történtek velem az elmúlt egy hétben. Kezdjük is a múlt szombati brazil partyval. Pontosabban volt még egy csütörtöki házibuli az ír lánynál, Muireann-nél, akinek narancssárga haja van és szeplős. Azt hiszem ott tört meg a jég, mert szinte egész este angol csajokkal beszélgettem, vagyis mégsem olyan zárkózottak, mint előtte gondoltam, ráadásul a színházas órákon velük vagyok, úgyhogy volt is közös téma... Na de a brazil partyhoz visszatérve: Gabriel, 1 hónap alatt Avignon legnépszerűbb fiatalja címet kiérdemlő (ezt minden rosszindulat nékül írom, mert tényleg nagyon nagy figura, mindenkit ismer, rögtön megjegyzi a nevét mindenkinek, nem fürdik a népszerűségben, csak egyszerűen jól érzi magát) srác 19. szülinapját ünnepeltük, aminek alkalmából a többi brazillal (kb. 15-en vannak) elhatározták hogy igazi brazil bulit tartanak, brazil kajával, piával, zenével. A népszerűségéből kiindulva sejteni lehetett, hogy sokan lesznek. De azért a közel 100 fő még egy belvárosi, két emeletes lakásnak is sok volt. :) Sajnos az utcára néző ablakokat be kellett csukni a szomszédok miatt, úgyhogy hamarosan az idő is trópusivá változott a szobában, konkrétan folyt a víz az ablakokról. Aztán mikor már mindenki tele volt caipirinha-val, és a brazilok és a részegebb egyebek szambáztak és hasonlók, akkor jött a főbérlő, hogy azonnal vége a bulinak, mert a szomszédok hívogatják. Ő magát egyébként nem zavarta volna. Úgyhogy el kellett hagyni a helyszínt, de az utcán sem szabadott hangoskodni, a szomszédok új harcmodort vetettek be, a vödör víz ablakon kiborítása, az egyik ilyen bomba telibe találta Marcellot, az olasz srácot, de szerintem nem volt hatékony, mert mindenki röhögni kezdett, úgyhogy csak hangosabb lett az utca, mint volt. Aztán mindenki lelépett a Red Zone nevezetű borzalmas discoba (sajnos csak borzalmasnál borzalmasabb discókról tudok beszámolni, még mindig nincs meg "az ideális kocsma"), úgyhogy páran visszasurrantunk a házibuliba, ami így már egész kellemes lett, kb. 20 fő, elegendő kaja-pia mindenkinek, és ott is maradtunk kb. reggel ötig, a konyhában a nagy asztalt körbeülve beszélgettünk a magyar történelemről Rafaellel, egy brazillal, aki épp aznap jött meg Budapestről, Zuzanával, egy cseh lánnyal és Mariával, az orosz lánnyal, aki mindenkit szeret. Természetesen a pálinka is előkerült, ami csütörtökön érkezett a csomagban! :) Hazafelé egyesültünk a discoból hazatérőkkel, és nagyon jól esett reggel 6-kor a frissensült croissant a koleszhez közeli pékségben.
Aztán elkezdődött az új hét, és vele az utazásszervezés. Kezd kikristályosodni a program, őszi szünetben 3 napra Párizsba megyünk, majd onnan tovább újabb 3 napra Amszerdamba, és onnan repülünk vissza Marseille-be, mert volt egy repülő 2,5€-ért. A vonat-, repülő-, hostelfoglalás, és a létszám-koordinálás természetesen az én feladatom, ami nem volt könnyű, de azt hiszem nagyjából rendben van minden, köszönhetően a hasonló dolgokban szerzett rutinomnak. Cristina, a spanyol lány a Ryanair legjobb ügyfeleként másnap közölte, hogy lefoglalt 10 jegyet november közepére Baselbe, egy héttel később Lille-be, majd december elejére Londonba, mert 0.01 euróba kerültek a jegyek, úgyhogy valószínűleg nagy repkedés lesz itt az elkövetkezendő hónapokban, szinte minden hétvégén megyünk valahova! :) A tervezgetés nagyon jó dolog, főleg az együtt-tervezgetés. Nagyon összehozza a csapatot, így érzem egyébként, hogy kezd kialakulni egy viszonylag szűkebb baráti társaság, olyan 10-15 fő. Nagyon jó volt például megnézni együtt a Lakótársat keresünket egyik este. Valamiért ezt a filmet mindig is sajátomnak éreztem, de főleg most, hogy már valóban "rólunk szól". És nem érdekelt, hogy már nagyedszerre vagy hányadszorra látom.
A film vége is ugyanígy rólunk szól, hogy haza kell mennünk, folytatni az életünket, persze azokkal a tapasztalatokkal, amit itt szereztünk. Igen, most úgy érzem, hogy maradnék még, néha meg nagyon úgy, hogy bőven elég lesz ez a félév (persze hiányzik is mindenféle otthoni dolog, de főleg az egyetem miatt gondolom ezt, mert itt hogyismondjam, az oktatás meglehetősen kisvárosi színvonalú, leszámítva a kísérletezős-színházas órákat). Nem tudom, hogy mi lesz, de ezt a döntést még ráér a következő hónapokban meghozni.
