Jöjjön az összefoglaló az első hetemről, ami már az egyetemre járásról is szólt. Most a naplóformában, kicsit bővebben.
Szeptember 21. hétfő
Vasárnap este még elmentünk páran a Place Pie-re, ami egész kihalt volt az előző napi bulikhoz képest. Az idő hűvössége, na meg a hétfői órák miatt hamar hazajöttünk. Ma két órám volt, először egy Techniques d'expression nevezetű, ami arról fog szólni, hogy résuméket írunk irodalmi témájú cikkekből, kritikákból, de teljesen szabadon választható témából, mert itt a metodológia számít, a tanárnő talán túlságosan is rendszerező, de egy ilyen órán ez annyira nem zavaró. Egy gyors ebéd az R.U.-ben (=restaurant universitaire), aztán elindultam megkeresni az irodalomtörténet órát. Egy középkorú férfi tartja, M. Urbani, aki ma elég fáradtnak tűnt, de az is lehet, hogy mindig ilyen, az élettől. Ettől az órától pontosan ezt vártam: végigszáguldunk a 19. század francia irodalmán, van egy tankönyv is, kicsit középiskolás jellegű, de mivel a francia irodalmat nem tanultunk olyan részletesen, érdekes. Egyébként minden tanár elmondja, hogy control continu, vagyis folyamatos osztályzás van, tehát megszüntették a BA képzésben a vizsgaidőszakot, tényleg olyan mint a gimnázium, 2 vagy 3 zh-t tartanak vizsga helyett. Délután bevásároltunk Dáviddal, este pedig felmentem Elisáékhoz, ahol a spanyol kolónia vicces youtube videókat mutogatott egymásnak. Némelyiket én is értettem, az vicces volt. Kiderült, hogy az egyik srác, Pablo a szomszédunk.
Szeptember 22. kedd
Szintén 9:30-kor kezdtem, Poésie nevű órával, amit úgy kezdett a tanár, hogy ez az óra a nevével ellentétben nem a költészetről fog szólni, hanem Marie de France középkori udvari költőnő leveleiről és rövid novelláiról. Sajnos nem keltette fel annyira az érdeklődésemet, hogy a továbbiakban is látogassam az órát. Érdekes, hogy itt nem szokás feltenni az internetre, hogy miről fog szólni az óra. Van egy semmitmondó cím, és az órán derül ki, hogy ez valójában mit jelent. Legalább egy valami, amiben jobban áll a PTE. Persze itt nem is neten kell jelentkezni az órákra, hanem papíron, de nincs létszámkorlát, mert olyan kicsi az egyetem, hogy mindenki befér minden órára. 116-an vagyunk külföldi diákok, és már ez is egy akkora tömeg, amit nem lehet nem észrevenni: tele van külföldiekkel az egyetem. Délben egy hasonlóan semmitmondó című Culture Général órára kukkantottam be, de semmi értelmét nem láttam. Az óra állítólag az irodalom és a többi művészet dialógusáról szól, de a tanárnő végig neveket írt fel a táblára, még olyanokat is hogy Picasso meg Van Gogh, és semmi összefüggést nem láttam a mondandójában. Felírtam a kötelező irodalmat, hátha érdekes, de ezt az órát is leadom, mert semmi értelme. Az egyetlen óra ami igazán érdekelt volna, a 14.00-kor kezdődő A rendezés története, de sajnos az órarendben szereplő teremnél senki nem volt, úgyhogy hazajöttem, jövő hétig megpróbálom kideríteni, hogy mi volt. Összegezve iskolai szempontból teljes kudarc ez a nap, viszont mostunk! :)
Szeptember 23. szerda
Az időjárás újra a régi, 25-30 fok van, ha kilép az ember a fehér falú egyetem fehér kaviccsal felszórt udvarára, hirtelen nem lát semmit, a mosott ruhák szépen száradnak. Az első nap, hogy igazán feldobtak az órák. 11-kor kezdődött az Atelier órám, amiről később kiderült, hogy ki lett cserélve a délutánival, tehát igazából a dramaturgia órán voltam. A lényeg, hogy a chartreuse-i színházi kutatóintézet (vagy mi, itt a címük: sondes.chartreuse.org) tart 3 kurzust szerdánként, már csak ezek miatt is érdemes egyetemre járni, (persze egyiket se tudom elszámoltatni otthon). Emmanuel Guez, író-dramaturg tartotta az órát, ami arról fog szólni, hogy egy drámai szempontból lehetetlen szövegből (James Joyce: Finnegan ébredése), fél év alatt közösen össze kell hoznunk valami előadhatót. 11-en vagyunk az órán, ebből 4 francia (két alter csaj sálakkal meg lógós cuccokkal, egy volt színinövendék idősebb lány, és egy elég ijesztő gyerek, aki kb negyed óránként kijár a teremből, de lehet hogy csak épp beteg), a többiek mind angolok és mind lányok, abból a fajtából, akik órán kívül csak egymással beszélnek és csak angolul. A tanár az óra nagy részében azt bizonygatta, hogy a színházhoz nem kell könyv, és hogy itt Franciaországban még mindig azt hiszik, hogy a dráma=színház, leragadtak Molierenél meg Racine-nál stb., nagyon meggyőző volt, de engem nem kellett meggyőzni erről, szerintem a jelenlévők nagy részének természetes volt, hogy nem csak az a fajta színház létezik, csak egy csaj volt aki a végén megkérdezte, hogy "Na ez eddig oké, de akkor mit fogunk előadni??" Emanuel nyomta a dekonstrukciós-Derridás sódert, hogy az írás világa nem egyenlő a könyv világával satöbbi, örültem az ismerős gondolatoknak, még ha nem is értettem mindent, legalább a gondolatmenetet ismertem. Nagyon fel akarta nyitni a szemünket, de az enyém már, azt hiszem, nyitva van. Délután jött egy rendező is, Christian, aki majd az atelier-ket fogja tartani, vele csak bemutatkoztunk egymásnak, meg mindenkinek el kellett mesélni egy színházi élményt, ami nagy hatással volt rá, meg az volt a kérdés, hogy mi az ami nélkülözhetetlen a színházhoz. Aztán a harmadik órát újra Emanuel tartotta, ez főleg filozófia, most az érzékelésről volt szó, meg hogy a nagy technikai felfedezések mindig átalakítják az ember érzékelését, pl. a kis kütyük világában most mennyire felértékelődött a tapintás, ezen még soha nem gondolkodtam, de érdekes. Nagyjából kiderült, hogy mit "kutatnak" ők, kb azt hogy az internet, a hiper-szöveg, a minden-mindennel összefüggés világában hogy változik az ember érzékelése, esetleg milyen új agyi képességeink vannak, és persze ennek a gyakorlati oldalát a színházban próbálják tesztelni. Ezen kívül még két órám van szerdánként, amiket szintén felveszek, mert kellenek a kredit miatt. Az egyiken (reggel 8...ahh) Racine egyik drámáját fogjuk elemezni, a másik pedig egyszerű előadás a Tragikus műfajok története, ahol nem mással, mint a görög tragédiával kezdtük. :) Az órák után feldobottan sajtos-boros vacsorát tartottam, aztán Maria, az orosz lány szülinapját kellett ünnepelni a Place Pie-n, 2 után értünk haza.
Szeptember 24. csütörtök
Levezetésképpen két óra maradt, vagyis nekem itt csütörtök déltől kezdetét veszi a hétvége. A 20. századi irodalom fedőnév alatt szintén drámaelemzés rejtőzik, a hétfői Techniques tanárnő kedvenc írójának, Jean Claudelnek egy színdarabjával fogunk foglalkozni egész félévben. Talán jó lesz, talán nem... Az utolsó óra Stylistique néven fut, és elég tömény. A ritmus, a verszene, a verselés, műformák, kiemelten a szonett és az alexandrin a témája a kurzusnak, amit fonetikai alapokkal kellett kezdeni, nagyon oda kell figyelni majd, mert a tanár csak úgy darálja az anyagot. Délután a városban mászkáltunk Igorral és a csajokkal, mert tortát kerestünk Veronica, a mexikói lány szülinapjára. Végül minden sikerült, bár a skypolás miatt az este vacsora részéről lemaradtam (vietnámi étterem), de a táncos-mulatós (sajnos megintcsak ringó csípőjű latin ritmusok...) estre már odaértem a Cubanitoba, de nem ittam eleget (1 korsó sör 5€60, juppí) ahhoz, hogy én is latin táncra perdüljek, úgyhogy többnyire csak beszélgettünk mindig azzal, aki épp arra sodródott.
Szeptember 25. péntek
Ez ma van, Dávid délben ébresztett, hogy menjünk ingyenkajálni. Az SRI (az itteni nemzetközi kapcsolatok osztálya) büfét tartott a külföldi diákoknak, sőt még tombolahúzás is volt, amiről kicsit lekéstünk, tehát lehet, hogy még nyertünk is volna valamit. Egyébként provence-i jellegzetes ételek voltak, rengeteg apróság, azt hiszem mind hús nélkül, de annyit lehetett enni, amennyi csak belénk fért, úgyhogy egyáltalán nem vagyok éhes. Bor is volt bőven, de én csak 2 pohárkával ittam, ellenben Alba és Pablo 6-7. pohár után már nagyon vidámak voltak, sőt azt hiszem még órájuk is volt délután :) Aztán mikor már mindenki jóllakott, lepakolták a szendvicseket, és telerakták az asztalt sajtokkal és gyümölccsel. Nagyon hangulatos volt, meg a 60 év körüli bácsik és nénik is, akik kiszolgáltak, teljesen hiteles volt a Provence fíling. Holnap piknikezünk a "Margit-szigeten", meg vasárnap is. Mára nincs egyelőre program, de lehet hogy főzök egy ratatouille-t. Közben szervezem a nizzai kirándulást is, leszünk szép számmal. Legközelebb csak röviden írok.
