én leszek a kakukktojás ebben a blogban, ugyanis én nem tanulni vagyok itt(vagyis a szónak nem abban az értelmében, de hát úgyis tudjátok). ma kezdtem meg a harmadik hetemet londonban. eddig nagyon vegyes a kép, de azt hiszem a pozitív felé billen a mérleg, mindenképp. van két fiam: jamie(majdnem5) és ollie(majdnem3). velük élem a mindennapokat. (részletekért ide: http://londoniev.blogspot.com/)
egy átlag napom úgy néz ki, hogy 7.30kor kezdek, (reggeli, öltöztetés, iskolába indul a nagyobb), és 11ig a kicsivel tengünk-lengünk(ez a nap legkellemesebb része, tekintve, hogy sok a magyar nanny a környéken ilynetájt a parkokban, illetve a kissrác imádja a starbucksos biscuitot, én meg a vanila lattet:), eztán fél4ig szünetem van, majd az esti műszak(vacsi, fürdés, lefektetés). nem túl izgalmas ez így leírva, pedig minden nap más. tekintve, hogy londonban rengeteg a park, sok felé eljárunk, nagyon barátságosak az emberek, szinte minden nap találkozom egy magyarral, minden nap megismerek egy új embert. aztán meg a srácokat is imádom. először a kicsibe szerettem bele, de már a nagyobb is befűzött. imádom őket! érdekes, hogy még csak 2 hete vagyok itt, de már naponta többször jönnek és megölelnek, mondják az anjuknak, hogy "i like sophie!" és hasonlók. regeteg szeretetet kapok tőlük. azt hiszem ez az ami tartja bennem a lelket. mert azért nehéz. egyrész a nyelvvel is nagyon nehéz volt felvenni a ritmust, és nem félreérteni mindent, másrétsz nagyon másképp élnek.(és ezek csak az itteni dolgok, a "hiányzik" témakört direkt hanyagolom)
a legfőbb különbség az az, hogy RENGETEG pénzük van. csak hogy nagyságrendileg be lehessen lőni, mennyire eszméletlen burzsujok,csak egy példa: a ház, amiben lakunk (5 szint, london elég jó részém, közel a központhoz) heti bérleti díja 2000 font. a heti. tehát alsóhangon is olyan 600 000Ft.
sokat gondolkodom azon, hogy mit keresek én itt. mert annyira nem érzem magaménak ezt az életet. aztán rádöbbenek, hogy a két kissrácnak igenis szüksége van normális értékrendre. mert én megeszem utána a rántotthúst, ha hozzá sem nyúlt, és nem hagyon, hogy ne pakoljon el maga után, és napirendet diktálok. vagyis mindaz rám marad, amit egy normálisan működő családban a szülők adnak át a gyereknek.
és ezzel el is érkeztünk a legnagyobb különbséghez: minek kellek én? azt tudni kell, hogy anyuci heti 1 azaz egy darab napot bír dolgozni, a többi időben nyugodtan ráérne a gyerekeit nevelni. tehát akkor mégis miért van szüksége au pairre? miért kell, hogy egy idege lány ölelgesse, szeretgesse, nevelje, etesse, fürdess, gondozza a gyerekeit? hát azért, hogy anyuka élete ne menjen rá a gyerekekre. hogy tudjon élni mellettük. hogy ha úgy tartja kedve, akkor elmehessen shoppingolni éjjelig a D&Gba, vagy minden reggel el tudjon járni a gyme, vagy legyen ideje a barátnőkkel kozmetikushoz járni. időnkét a nyelvemen van, amikor én csikizem a visítva nevető fiát, miközben mellettünk telefonál, hogy mégis ez szerinte így rendben van? de nem kérdezem, mert rá kellett, hogy jöjjek: ezért fizet. azért, hogy én éljem át azokat az egyszeri pillanatokat a gyerekeivel, amiket neki kéne. el sem tudja képzelni mit hagy ki, milyen ajándékot kapok nap, mint nap.
