Az elmúlt két héten szinte végig itthon voltam Avignonban. Ami részben jó volt, mert sokkal több időt tudtam eltölteni azokkal, akik nem szoktak utazgatni. Annyi jó ember van itt, és mégis sokukkal csak nagyon felületes a kapcsolatom. Persze nem lehet 100 emberrel barátságban lenni, de sokukat szívesen megismerném jobban, és tudom, hogy már nem nagyon lesz idő rá. De a bulik összességében mindig jól sikerültek, az órák is csordogálnak nyugodtan, lassan vizsgák jönnek, kevés izgalommal. Tegnap éjjel meg egy villámlátogatást tettünk Lyonban a fények ünnepén.
Múlt hétvégén az Association Échanges, vagyis a cserediákokkal foglalkozó diákszervezet korizást szervezett. Egész jó kis koripályája van Avignonnak. Csarnoknak azért nem mondanám, mert ugyan fedett, de csak egy sátorral van borítva. Avignon hokicsapata egyébként az első ligában van, pedig nem egy kimondott alpesi város. Bent sokkal hidegebb volt, mint kint, de a hangulat igazán jó volt. Jó volt korizni, felidézte a általános iskolás-gimi elsős koripályás időszakot, főleg mert a törzsközönség itt is ez a korosztály. A legtöbben most koriztak először, voltak olyan brazilok is, akik eddig jeget is csak jégkocka formájában láttak. :) 11-kor zárt a pálya, és ugyanekkor nyitott a pálya fölött található karaoke bár, ahol folytatódott az este, némi borozás után. Szintén felidéződtek a karaokes régi szép idők, vicces hogy pont erről is írtak Dorcék nemrégen. Sajnos csak 1-ig volt nyitva, ahogy minden más hely is, úgyhogy zárás után új hely után néztünk, és Rocio lakásába mentünk a Van Dyck koleszba, és nagyon jó kis hajnalt töltöttem el olyanokkal, akik épp azért, mert a másik koleszben laknak, nem voltak benne az eddigi törzscsapatban, de simán lehetnének.
Másnap két buliba is hivatalos voltam, úgyhogy sorba kellett tenni őket. Először Youva, egy svájci srác tartott egy kis ismerkedős estet, szintén Van Dyck-os, a szobáján is látszott, hogy svájci a gyerek, kb. minden bútor új volt benne, amikor megérkezett mindent lecserélt. A fagyi nagy ötlet volt, jól esett, már olyan rég ettem. Hithű iszlámként Youva nem iszik alkoholt, úgyhogy kicsit lassan oldódott a hangulat, végül azért egész jó lett. Aztán vissza volt még Lisa, egy francia lány szülinapja, ami szintén nem sikerült rosszul.
Vasárnap este Paula hívott meg mindenkit, mert David barátja majdnem két hónapnyi ittlét után elköszönt tőlünk. Ő volt az első "majdnem-erasmusos", akit elbúcsúztattunk, de egyáltalán nem volt szomorú hangulatú az este, rengeteg sütemény volt, meg tejszínhab, ami mint tudjuk, mindig veszélyes, ha előkerül egy buliban..., a Garidelle-es spanyolok is visszatértek a Brüsszel-Brugge-Lille túrájukból, és újult erővel vetették bele magukat a széken és asztalon táncolásba, meg persze a sevillana táncolásába (https://www.youtube.com/watch?v=hzJhfo1dVDw), ami nagyon látványos, még egy 6 négyzetméter alapterületű szobában is... De aztán nem bírtam velük a tempót, haza kellett jönni, mert elfáradtam, persze David megígérte, hogy mindenképp jönnek Magyarországra Paulával. Kiváncsi vagyok, hány embert kell majd vendégül látnom ténylegesen, biztos kevesebbet, mint ahányan eddig mondták, hogy jönnek, de szívesen várok majd mindenkit :)
Ezen a héten csak a csütörtök volt "noche loca", vagyis őrült éjjel. Amikoris "hippibulit" szervezett az Asso Échanges. Sajnos beigazolódott a sejtésem, hogy hiába fog mindenki színes pólót, fejkendőt meg napszemüveget húzni, meg virágot tűzni a hajába, a zenének köze sem lesz a hippikorszakhoz (najó egyszer leadták a California Dreamint meg valami számot a Hairből)... Nem tudom miért, de a hippinek öltözést legalább anyira nem tartom viccesnek, mint amikor fiúk lányoknak öltöznek farsangon, olyan nagyon elcsépelt, ezért meg se próbáltam megerőltetni magam, hogy valami "tréfás, mókás és pompás" öltözékben jelenjek meg (ráadásul alig volt tiszta ruhám:), azért egy-ketten még így is megcsillantották kreativitásukat, pl. Daniel a Casino szupermarket (ami Erasmusos körökben kultikus hely, mert a koleszokhoz legközelebbi bolt lévén mindenki oda jár, ezért ha hiányzik a társaság csak el kell menned boltba, és biztos találkozol valakivel) reklámszatyrainak virágait ragasztotta magára, meg épített egy hatalmas jointot kartonból és alufóliából :) Azért jó volt együtt lenni mindenkivel, igen kicsit túl együtt voltunk, mert a kávézó szaunává alakult a táncoló erasmusosoktól. Ami külön vicces volt, az a vége a bulinak. Mert ugye 1-kor mindenkit kitesznek, és mindenki egyfelé indult, haza, úgyhogy majdnem olyan volt mint egy focimeccs után a szurkolók, csak itt mindenki "peace" "paix" "pace" és hasonló jelszavakat ordibált, meg az autók nem fértek el tőlünk a szűk utcákon, ezért követtek minket, aztán az egyik megállt, kiszállt az autóból, mindenki azt hitte, hogy valami balhé lesz, de a másik gyerek betett valami zenét az autóban, és elkezdtek ők is táncolni. Vannak videók is az esetről, remélem majd valaki felteszi Facebookra, mert nagyon jó hangulatú volt.
Tegnap éjjel meg végre elhagytam Avignon határait, szintén az Asso Échanges szervezésében buszos városnézésre mentünk Lyonba, a "Fete des Lumierre" vagyis a fények ünnepére, ami mindig december első vasárnapján van, és azt hiszem valami vallási gyökere van a dolognak, mert egész Lyon tele van "köszönjük Mária" üzenetekkel. Ilyenkor a város összes híres épületét fényfestés és mindenféle 21. századi technológiák segítségével átvarázsolják, kiszínezik, vetítéseket tartanak a homlokzatokon 4 napon keresztül, különböző tematikák szerint. (Íme egy kis ízelítő: https://www.youtube.com/watch?v=M8jijsxkZOQ) Az ötlet nagyon jó, meg az is, hogy nem csak a belvárost, hanem minden kerületet bevonnak a játékba. Ami kevésbé jó, hogy olyan hatalmas rendezvénnyé nőtte ki magát ez a program, hogy már egy hónapja nem lehetett szállást találni a városban, ezért is mentünk végül csak egy napra a diákszervezettel. Ez ugye azt jelenti, hogy sűrűn hömpölygő tömeg, ordibáló árusok, rendőrök, mentők, vonulási útvonalak... Sajnálom, hogy Lyonnak csak ezt az arcát láthattuk, mert maga a város nagyon megfogott, 2 egymásbafutó folyó, a Rhone és a Saone osztja 3 részre, se nem túl nagy, se nem túl kicsi, de azért inkább nagy mint kicsi, vannak dombok is, szóval ideális. Nagyon szívesen visszamennék nappal is, meg ilyen hatalmas tömeg nélkül, de lehet, hogy erre már nem lesz időm ebben a félévben. Reméljük máskor még lehet.
Azért van egy-két kicsit nyomasztó dolog is. Az egyik, hogy beírtam a naptárba, hogy mikor hova megyek, és kiderült, hogy összesen 2 hétvégém van még üresen (London, Genf, majd 2 hétvége Magyarországon, aztán januárban Portugália, és az utolsón már haza kell jönnöm), annyira gyorsan véget fog érni január is, hogy észre sem veszem, az biztos, hogy a karácsonyi szünetet otthon már nagyon várom. A másik nyomasztó dolog, hogy múlt hétvégén a koripálya után és a másik koleszban lévő buli előtt a sötét folyosón véletlenül rábukkantam egy csókolózó párra, ami önmagában nem gond, csakhogy a lány együtt lakik itt a barátjával, és a fiú akivel a folyosón volt, nem ő volt. Mint kiderült ez a dolog már folyik egy ideje párhuzamosan, én meg mindhármukkal jóban vagyok, és most én vagyok a titkos mindentudó negyedik ebben a szerelmi háromszögben, aki akarata ellenére tud meg egyre több információt az egészről. Igazából ez csak akkor kellemetlen, ha egy társaságban vagyunk mind a négyen. Remélem előbb-utóbb kiderül magától a dolog, ahogy mindig ki szoktak derülni az ilyenek, addig is megpróbálok úgy csinálni, mint aki semmit nem tud, de ez néha elég nehéz...
