Mindenüttjó - Kisvárosi fiatalok a nagyvilágban

Akkor ott folytatom, ahol abbahagytam. Szóval azt figyeltem meg a város szűk utcáit járva, hogy érdekes módon minden működik. Nem találok jobb szót. Működik vagyis él. Szinte csak egyirányú utca van a városfalakon belül, ezek egy részén buszok is járnak, rengeteg gyalogos, biciklis cikázik össze-vissza, gyakran egy ember sem fér el a járdának nevezett szegélyen. Mégsem láttam egy olyan helyzetet sem, hogy valakit majdnem elüt az autó, hogy hirtelen fékeznek, még az előző autónak szóló duda is valahogy máshogy szól, nem fenyegető a hangja. Átmennek a gyalogosok, elmegy egy-két autó, mindennek megvan a maga ideje. Elfolynak a dolgok egymás mellett, vagy azt is mondhatjuk, elgördülnek egymásba kapaszkodva, ahogy a fogaskerekek. Ha ennyire össze van itt zárva mindenki, akkor valószínűleg jobban kell egymásra figyelni. Csak így megy ez a falak közé zárt életmód. Persze volt rá elég idő, hogy ez a különös tudatosság kialakuljon a városi köztudatban, hogy megolajozódjon ez az ezer éves város-gépezet.