ha már áron ennyire belejött, akkor én is adok életjelet magamról, meg már amúgy is ég a pofám, hogy nem vagyok képes semmit írni... de itt igazából nem történik semmi. vagyis persze, minden nap van valami apróság, csak nem feltétlenül érdemes egy bejegyzésre.
én közel sem utazom annyit, mint áron, sőt. igaz a hónap végén megyünk skóciába 5 napra, ami mondjuk szerintem egész jó lesz. eelieben van egy házuk vagyis a 4 éves jamienek van itt egy háza, a tengerparton. apuka skót révén betegesen vonzódik mindenhez, aminek csak egy kis köze is van hőn szeretett szülőföldjéhez. ez a ház is ezért van tulajdonképpen. állítólag gyönyörű hely, nagyon várom, hogy ottlegyünk már.
holnap lesz a kisebbik 3. szülinapi bulija. én persze dolgozni fogok, de ettől függetlenül szerintem jó lesz. imádom a csoporttársait az oviban, főleg van egy kislány, emily, akinek valami olyan hihetetlen dumája van, hogy meg kell zabálni.
vasárnap meg fogok találkozni ernával, úgyhogy ha valaki akar üzenni, az megteheti itt és most:))) másfél hónapja vagyok itt és egyszerűen nem jutottunk odáig, hogy találkozzunk. mondjuk mostanában senkivel nem tudok találkozni, mert egyszerűen mindenki dolgozik látástól vakulásig. beleértve engem is. rengeteg babysit, rengeteg rohangálás anyuka megbízásából...
utazásról jut eszembe, azért nem olyan rossz a helyzet, ha minden jól megy (na persze most ezzel jól el is kiabáltam), akkor novemberben meglátogatom dorcit(aki jó lenne, ha írna néha ide:))) berlinben. de még nem biztos, mert áron meg londonba jön, aminek az időpontját csak ma tudtam meg, úgyhogy a szülőknek még nem mondtam, hogy mit tervezek. de fingers cross és minden ok lesz.
amúgy megvan az első nagyon nagy élményem a fiúkkal kapcsolatban, olyan igazi első élmény, amit én "kaptam": jamie első kiolvasott szava, ami rögtön kettő volt. egy katalógust nézegettünk, amiben volt egy társasjáték: RED DOG. és az én nagy 4 évesem elkezdte összeolvani a betűket. RRR-EEE-DDD DDD-OOO-GGG. és összeolvasta. elkönnyesedett a szemem és rázott a hideg. egyszerűen annyira csodálatos volt ez az egész, hogy szemtanúja voltam egy ilyen pillanatnak, ami csak egyszer van egy ember életében...még most is összeszorul a szívem. tudom ez most ilyen limonádén hangzik, de tényleg egy csoda volt. 4 éves és olvas! borzasztóan büszke voltam rá. a picivel ma volt egy hasonló, picibe. az oviban úgy tanulják a betűket, hogy egy képet kapnak színezni, amin egy állat van és egy betű (pl. c=cat). és felismerte a betűt! összekapcsolta, hogy c, akkor az cat és c!!! annyira okosak! hihetetlen, hogy mennyi mindent tud egy gyerek, és mi mennyire hülyének nézzük őket.
majd írok, hogy milyen volt a party és mi volt ernával. addig is puszi mindenkinek, aki olvas minket!!!:)
